A párkapcsolatokban természetes, hogy vannak mélypontok, nézeteltérések, ám a legtöbb kapcsolat megéri, hogy tegyünk a rendbehozataláért. Nyilván van az pont, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a pár tagjai között kibékíthetetlenek az ellentétek vagy ami probléma, az csupán az egyik fél számára az. Ebben az esetben jobb nem rabolni tovább egymás idejét. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az első felmerülő nehézségnél vegyük a kalapunkat és álljunk odébb. A párkapcsolat nem vízforraló, hogy ha elromlik akkor rögtön újra cseréljük.
A párkapcsolatért tenni kell
A kapcsolatunkért -főleg, ha az értékes számunkra érdemes, sőt, kötelező küzdeni. Valódi, nekünk való társra nem akadunk minden nap. Ha végre rábukkantunk meg kell őt becsülnünk, a nézeteltéréseket pedig minden bizonnyal meg tudjuk oldani. Megoldani való kivétel nélkül minden hosszú távú kapcsolatban felbukkan előbb vagy utóbb. Lehetetlen úgy leélni hosszú éveket bárkivel is, hogy mindenben mindig egyetértünk. A konfliktusok az életünkhöz tartoznak, persze nem mindegy milyen a kapcsolatunk és mi a konfliktus tárgya.
Ami nem megy azt ne erőltessük
A jó kapcsolatban meg lehet és meg is kell oldani a nézeteltéréseket, a már nem menthető kapcsolatokat, ahol már megtettünk mindent, ami tőlünk telt, le kell zárni. Ezzel megadjuk az esélyt magunknak, és neki is, hogy olyan párra találjunk, aki sokkal jobban kiegészít minket testileg és lelkileg egyaránt. Ez esetben a mindenáron való ragaszkodás nem jó taktika és a kapcsolatmentő praktikák sem lesznek hatékonyak.
Tartsunk szünetet a kapcsolatban
Ártalmatlan, de gyakran elkövetett hiba. Akkor szokott felbukkanni, amikor a pár tagjai érzik, hogy ellaposodott a kapcsolatuk, esetleg már másfelé is kacsintgatnak, de a szakításra még nem értek meg, mert aggódnak, hogy nem találnak jobbat a jelenlegi párjuknál. Ahogy a mondás tartja: lefelé nem kaparunk alapon. Ilyenkor szokott felbukkanni az ötlet, tartsunk szünetet a kapcsolatban és majd kiderül mennyire hiányzunk egymásnak. Elméletben ez elég jól működőnek hangzik, de a valóságban nem nagyon életképes az ötlet. Az esetek nagy részében a pár egyik tagja alig várja, hogy szabadnak érezhesse magát és beleveti magát az egyéjszakás kalandokba. Ennek így már csak szakítás lehet a vége, mert nem tudják megbocsájtani egymásnak a félrelépést. Ha a párunk menni akarunk a legjobb megoldás, ha engedjük. Nem szerencsés, ha sírással vagy könyörgéssel magunk mellett tartjuk.
Nem tudok élni nélküled
Gyakran használt kapcsolat fenntartó praktika az érzelmi zsarolás. Annak is az igen szélsőséges esete a halállal való fenyegetődzés. Ha elhagysz megölöm magam, nincs már értelme az életemnek. Ez nagyon csúnya módja a kapcsolat megtartásának, hiszen a másik fél gyakorlatilag sarokba van szorítva, teljesen tehetetlen. A kapcsolat kényszerkapcsolattá válik és persze egyik fél sem lesz boldog benne. Aki életekkel játszik még ha az a sajátja is, az nem szereti saját magát sem és így nem tud mást sem igazán szeretni és szakember segítségére van szüksége. Az örökké tartó rabság helyett inkább keressünk neki szakembert, részt vehetünk például párkapcsolati coachingon.
A házasság majd megjavítja a kapcsolatot
Ez a legnagyobb hiba, amit egy kihűlő félben lévő kapcsolatban elkövethetünk. Alig beszélünk egymással és a szex is parkolópályán, nos ezeket nem fogja megoldani a házasság. Ahol még van parázs a hamu alatt érdemes tenni érte, hogy újra izgalmas legyen az együttlét. Az új élmények új lendületet adhatnak a közös élethez.
Ha egybekelünk az sajnos nem ér fel egy gyógyító elixírrel, amitől minden gondunk egy csapásra megoldódik. Ha néhány év együttlét után nem működik a kapcsolat, a papír semmit nem fog javítani rajta. A házasság nem csupán papírforma, hanem a kapcsolat nagyon fontos mérföldköve. Annak bizonyítéka, hogy az egész életünket le tudjuk élni a választottunkkal.
Jöhet a baba
A legnagyobb önámítás mind közül, hogy a nem működő kapcsolat megoldása egy közös gyermek vállalása. A gyermek születése csodálatos dolog a pár életében, de nem titok, hogy számos terhet és feladatot is vállal, aki belevág ebbe a feladatba. A kisbabának érzelmi és fizikai biztonságra van szüksége és ezt egymással harmóniában élő szülők képesek csak megadni neki. Akik nem figyelnek egymásra és már nem szeretik egymást azok nem lesznek erre képesek. a kapcsolatmentés céljából született babák egymással szüntelenül zsörtölődő, piszkálódó szülőket kapnak, akik talán már nem is tudják milyen harmóniában élni. A feszültségek a gyermeken csapódnak le. Ne felejtsük el, a gyermek nem eszköz a boldogságunkhoz.
